Majd nyilatkozott a nyugdíjvédelmi (!) miniszterelnöki megbízott, és megtudhattuk, hogy több mint félmillió volt pénztártagnak rosszul sáfárkodtak a befizetéseivel, egy forintot sem kap reálhozamként. Ez bizony szomorú.
Majdnem ezzel egy időben azt is hallhattuk, hogy a vártnál többen kapnak pénzt augusztusban reálhozamként, több, mint kétmillió ember kap reálhozamot. Mégsem szomorú.
Nyugdíjvédelem: - "...a százezer forintos nagyságrendű kifizetések túlzóak voltak". Szomorú - (bár a feltehetően rossz emlékezetem szerint ez a több százezer forintos kifizetés csak úgy került szóba, hogy néhányan akár ennyit is kaphatnak).
Más hírek szerint mégsem szomorú a reálhozamok összege, magasabb lesz a korábban becsültnél, átlagosan 7 százalék.
Talán kár is lenne folytatni ezt a kommunikációs sokszínűséget, mert mi is a lényeg?
A lényeg az, hogy a magánnyugdíjak "védelme" csak az eszköz, a valódi ok - nem is titkoltan - az, hogy a költségvetés bármi áron hozzájuthasson ezen pénzeknek minél nagyobb részéhez. Ez meg is történt, és ezek után mindenféle jogorvoslat már csak utójáték, visszafordítani már nem lehet az eseményeket.
Ezek után minden más már csak kommunikáció és marketing, mindenki tudja, hogy ugyanazokból a számokból bármit ki lehet hozni, és mindezek ellenkezőjét is, a nyilatkozók legtöbbje pedig azért azt és úgy mondja, ahogy mondja, mert ezért kapja a fizetését (jó, lehet, hogy ez egy kicsit szkeptikus, de azért gondoljunk csak bele).
Mi pedig a másik oldalon szintén megszűrjük a hallottakat, mindenki rálátása, véleménye, vérmérséklete szerint.
A kérdés csak az, hogy a cél meddig szentesíti az eszközt, a kommunikációs csúsztatások helyét mikor veheti át az egyenes beszéd. És a válasz nem is olyan egyszerű.
Majdnem ezzel egy időben azt is hallhattuk, hogy a vártnál többen kapnak pénzt augusztusban reálhozamként, több, mint kétmillió ember kap reálhozamot. Mégsem szomorú.
Nyugdíjvédelem: - "...a százezer forintos nagyságrendű kifizetések túlzóak voltak". Szomorú - (bár a feltehetően rossz emlékezetem szerint ez a több százezer forintos kifizetés csak úgy került szóba, hogy néhányan akár ennyit is kaphatnak).
Más hírek szerint mégsem szomorú a reálhozamok összege, magasabb lesz a korábban becsültnél, átlagosan 7 százalék.
Talán kár is lenne folytatni ezt a kommunikációs sokszínűséget, mert mi is a lényeg?
A lényeg az, hogy a magánnyugdíjak "védelme" csak az eszköz, a valódi ok - nem is titkoltan - az, hogy a költségvetés bármi áron hozzájuthasson ezen pénzeknek minél nagyobb részéhez. Ez meg is történt, és ezek után mindenféle jogorvoslat már csak utójáték, visszafordítani már nem lehet az eseményeket.
Ezek után minden más már csak kommunikáció és marketing, mindenki tudja, hogy ugyanazokból a számokból bármit ki lehet hozni, és mindezek ellenkezőjét is, a nyilatkozók legtöbbje pedig azért azt és úgy mondja, ahogy mondja, mert ezért kapja a fizetését (jó, lehet, hogy ez egy kicsit szkeptikus, de azért gondoljunk csak bele).
Mi pedig a másik oldalon szintén megszűrjük a hallottakat, mindenki rálátása, véleménye, vérmérséklete szerint.
A kérdés csak az, hogy a cél meddig szentesíti az eszközt, a kommunikációs csúsztatások helyét mikor veheti át az egyenes beszéd. És a válasz nem is olyan egyszerű.
