Mindjárt az elején választ is adnék: mindkettő.
A pénzügyi szakember (tegyük fel, hogy valóban az) szaktudását nem pótolhatjuk, de azt sem mondhatjuk, mint a mesékben: "Uram, királyom, életem - halálom kezedbe ajánlom".
Többségünk a fogyasztói társadalom tagjaként nehezen tud ellenállni a hitelfelvételekre buzdító össztűznek ("serpenyő-hitel"). Elköltetik velünk azt a pénzt is, amit még meg sem kerestünk.
És ez biztató! Azt jelzi, hogy jövedelmünknek van, és lesz olyan része, ami nélkülözhető. Már csak egyetlen lépés van hátra: át kell állni a fogyasztói szemléletről a befektetői szemléletre.
Már ez a szemléletváltás sem kis lépés, de ekkor találjuk magunkat szembe egy újabb problémával: "Befektetés - nos, ehhez én nem értek!" - és mindenki helyeslően bólogat. Miért is kellene? Ezt inkább bízzuk szakemberre. Egy ilyen helyzetben ez természetesen egy helyes döntés, de ...
Bízzuk szakemberre?
Ha bankba megyünk, legtöbbször a lekötött betétet fogják javasolni - ebből tudnak majd hitelezni. Ha biztosítóhoz megyünk, valószínű egy befektetéssel kombinált életbiztosítást ajánlanak, ennek jó a jutaléka. Ügynökök serege gratulál, hogy ezentúl saját befektetési tanácsadónkat tisztelhetjük benne, pedig eddig úgy hittük, hogy ehhez legalább 50 millió forintunknak kellene lennie.
És a sort még folytathatnánk. A kérdés csak az, ha ezek után a számításaink mégsem jönnek be, vajon kisírt szemmel együtt izgulnak-e velünk, vagy azt mondják: - a döntést Ön hozta meg, tudta mit vállal, mit kockáztat. Valóban tudtuk? A kör bezárult.
Természetesen a legtöbb ajánlott konstrukció önmagában jó, de meg kell értenünk amit mondanak róla, hogy ne maradjanak homályos pontok, értelmes kérdéseket kell tudnunk feltenni, és a kínálatból ki kell tudnunk választani azt, amelyik a saját céljainknak, lehetőségeinknek a legjobban megfelel.
Sajnos az is szükségessé teszi tájékozottságunkat, hogy a banki ügyintézők bizony nem mindig állnak a helyzet magaslatán, az ügynökök pedig jobban ki vannak képezve az eladási technikákra, mint az általuk kínált termékek alapos ismeretére.
A pénz, a tőke pedig a miénk, mi dolgoztunk meg érte, mi szeretnénk, ha ezután jövedelmet termelne nekünk, de legalább őrizze meg az értékét. Lehet-e nálunk gondosabb gazdája?
Ehhez pedig szükségünk van némi ismeretre. Hogy hol juthatunk hozzá legegyszerűbben, ehhez szeretnék legközelebb néhány konkrét javaslattal szolgálni.
