Bár az aggodalomra valóban megvan minden ok, és aki csak teheti, meg is tesz mindent a maga területén a magánnyugdíjpénztárak tervezett ellehetetlenítése ellen. Természetesen ugyanilyen erőfeszítéseket tesznek az állami nyugdíjrendszer hívei is.
Ugyanakkor az átlagpolgár ideje még nem jött el. Az első sokk megemésztése után (ha még egyáltalán tud valami sokkot okozni), az átlagpolgár számára pillanatnyilag nem marad más hátra, mint csendben szemlélődni, és megvárni a konkrét fejleményeket. Addig nyugi - már amennyire lehet - , kár több energiát pazarolni nyugdíjrendszerünk jövőjére, mint az épp hűvösre forduló időjárásunk megtaglalására.
Mikor foglalkozzunk akkor a kérdéssel alaposabban?
Majd akkor, ha választanunk kell - lehet, hogy nem is olyan sokára - a két nyugdíjrendszer közül. Minden bizonnyal az állami nyugdíjra felkerül egy kis méz, a magánnyugdíjra valami vadriasztó, ekkor kell majd elővenni minden bölcsességünket, és alapos megfontolást követően meghozni felelős döntésünket. Bölcs, megfontolt, felelős..., - szép szavak, ha lenne ilyen, szeretném is kiemelni őket valami erős irónia kiemelővel.
Mert mi alapján tudnánk dönteni? A hosszú távú kiszámíthatóság a tapasztalatok alapján kilőve, és igazán majd csak utólag derül ki, hogy kinek-kinek melyik lett volna a jó választás.
Ha megnézzük a mostanában, a nyugdíjrendszer tervezett átalakításával kapcsolatos cikkeket, és főleg az ezeket követő kommenteket, láthatjuk, hogy nagy a megosztottság. És ez természetes is. Mindenkinek más a fontos: van aki az államban, vagy a magasabb állami nyugdíjban bízik, másnak fontosabb az egyéni számla vagy az örökölhetőség. Tehát az állami rendszerbe történő visszalépésről, vagy maradásról is feltehetőleg ezek alapján születnek meg a döntések (kiegészítve még a méz és a vadriasztó hatásával).
De valóban ez lenne itt a legfontosabb kérdés a nyugdíjak terén? Úgy gondolom, nem!
Ismét megerősítésre került, hogy idős korunk anyagi biztonságát illetően elsősorban csak magunkra számíthatunk. Szert kell tennünk a sokat emlegetett befektetői szemléletre, és vele némi ismeretre, hogy ne függjünk ügynököktől és tanácsadóktól. Mert csak így lehet megalapozni későbbi anyagi biztonságunkat.
